Az '56-os hősökre emlékezünk

Központi megemlékezést tartottak az 1956-os forradalom és szabadságharc 63. évfordulója alkalmából a Tatabányán a Béke parkban.

1956 októberében Magyarországon békés tüntetéssel kezdődő, fegyveres felkeléssel folytatódó forradalom bontakozott ki a Rákosi Mátyás nevével összefonódó kommunista diktatúra és a szovjet megszállás ellen. Az Országgyűlés 1991-ben nyilvánította hivatalos nemzeti ünneppé október 23-át, amit a 2012-es Alaptörvény is megerősített. Országszerte számos helyen tartottak megemlékezéseket, rendezvényeket a forradalom eseményeire emlékezve.
Tatabányán a központi megemlékezést a hagyományokhoz híven az ötvenhatos forradalom tiszteletére állított emlékműnél tartották meg a Béke parkban. A megemlékezők között ott volt Szücsné Posztovics Ilona Tatabánya Megyei Jogú Város polgármestere, Bencsik János országgyűlési képviselő, Dr. Kancz Csaba kormánymegbízott, illetve önkormányzati képviselők, a Polgármesteri Hivatal, a város intézményeinek és szervezeteinek vezetői és a város ünneplő közössége is.
Az ünnepi műsort Jobbágy Károly: Tigrisek lázadása című művének előadása nyitotta meg Borbély Mihály előadásában, ezt követően az Agora Balett “Zászlók” című tánca következett Zagyváné Ruppert Renáta vezetésével. Az előadások során Krulik Zoltán: Sárga villamos című énekes-gitáros előadása zárta.


Ünnepi beszédében Szücsné Posztovics Ilona, Tatabánya Megyei Jogú Város polgármestere az elmúlt 30 év magyarországi történéseire reflektálva arról beszélt, hogy “(…) az ember nem csak kenyéren él: szüksége van szabad levegőre és hitre a boldog, szabad és kiszámítható jövő érdekében. (…). Ahhoz pedig, hogy ‘56 örökségét megőrizzük, újabb és újabb kihívásokkal kell együtt sikeresen szembenéznünk. Legyünk bátrak, és éljünk az Európai Uniós tagságunk adta jogokkal, mert ezzel gyermekeink és unkáink jövőjét építjük, és egyben teljesítjük '56 örökösei lévén kötelezettségeinket.” Végezetül pedig egy József Attila idézettel zárta gondolatait:
“(…) A harcot, amelyet őseink vivtak, békévé oldja az emlékezés, s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés.” (József Attila: A Dunánál, 1936 nyár)
Polgármester asszony beszéde után Tatabánya Város Fúvószenekarának közreműködésével kezdetét vette az ünnepélyes koszorúzás. A megemlékezés végén a megjelentek koszorúkat, virágokat helyeztek el az emlékmű talpazatánál és gyertyát gyújtottak a hősök emlékére.