Főoldal » Városháza » Városi díjazottak » Solymos Mihály-díjasok
Betűméret növelése@@portlet.resetfontsize@@

Solymos Mihály-díjasok

2017.01.03. kedd 18:16

2016 - Szabó Csaba

Szabó Csaba okleveles bányamérnökmunkássága teljes egészében a tatabányai bányászathoz kapcsolódik. 28 éves korától felelős műszaki vezetői üzemvezetői beosztásokat töltött be a társaság különböző bányaüzemeiben. Kiváló és elismert szakmai tudása alapján a Tatabányai Szénbányák Biztonsági főmérnöki, majd műszaki vezérigazgató helyettesi beosztásokra is kinevezték. Pályafutása alatt több vállalati, országos magyar bányászati és kohászati egyesületi, miniszteri és állami kitüntetésben részesült.

1994 és 2007 között az Országos magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Tatabányai Szervezetének elnökeként célul tűzte ki a bányászkodás magas színvonalú művelését, a hagyományápolást, a tatabányai bányászati emlékek megőrzését és gyarapítását.

A szervezet segítséget nyújtott a Szabadtéri Bányászati Múzeum tereprendezési és felújítási munkálataihoz, a bányász emlékművek felállításához. Elnöksége alatt a város Ezüst Turul Díjjal ismerte el munkáját.

Szabó Csaba több évtizedes kimagasló közéleti tevékenysége, a bányász hagyományok ápolása során végzett áldozatos munkája elismeréseként méltán érdemelte ki a Solymos Mihály-díjat.

2015 - Drobnitsch Vilmos

Drobnitsch Vilmos mosonszentjánosi születésű mérnök a tatabányai vájár iskolában kezdte tanulmányait, s a sport terén is kiemelkedően teljesített, magasugrásban országos serdülőbajnok lett. 1953-ban a Tatabányai Szénbányák Vállalat VI-os bányaüzemében állt munkába és még ebben az évben felvételt nyert a soproni Berzsenyi Dániel Gimnáziumba, majd a csornai középiskolában érettségizett. 1956-tól a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem bányamérnöki karának hallgatója lett. A munka mellett sportolt, kispályás kézilabda-válogatott kerettag lett, részt vett a prágai világbajnokságon is. 1962-től a Tatabányai Szénbányák Vállalatnál a Kapolyi László által irányított kísérleti csoportot vezette, időközben 1966-ban lediplomázott és visszatért első munkahelyére. A VI-os aknán beosztott mérnökként dolgozott, majd mérnökség-vezetővé nevezték ki, 1969-től főmérnöki pozícióba került. 1972-ben a XII/A akna főmérnöke és ugyanebben az évben a Nyugati II. bányaüzem műszaki igazgatója lett 1989-ig, nyugdíjazásáig. Munkája során csaknem minden tatabányai bányaüzemben dolgozott felelős műszaki vezetőként. A Tatabánya Sport Club 100. évfordulóján 2010-ben Ranzinger Vince-emlékéremmel tüntették ki. Munkássága a tatabányai bányászszakma hitelét fémjelzi, így méltán érdemelte kis városunk Solymos Mihály-díját.

2014 - Forisek István

Forisek István a Tatabányai Bányaipari Technikum elvégzését követően 1953-tól egyetemi tanulmányait Miskolcon, majd Sopronban végezte, s bányaművelő mérnöki diplomát szerzett. 1958-1992 között, nyugdíjazásáig a Tatabányai Szénbányák dolgozója, ahol kezdetben mérnökség vezető, beosztott mérnök, majd 1964-től 20 éven keresztül felelős vezetői beosztásban végezte munkáját. A napi üzemvezetési feladatokon túl részt vett a belső medence üzemeinek több lépcsőben történő összevonásának kidolgozásában és gyakorlati megvalósításában. Ezen munkájával megteremtette az Eocén program sikeres megvalósításához szükséges szakképzett munkaerő folyamatos áttelepítését. 1978-ban a XII/A aknai sújtólégrobbanás után társfeltalálója és gyakorlati irányítója egy biztonságos fejtési rendszer kidolgozásának. A vezetése alatt működő bányák kilenc alkalommal nyerték el az élüzem címet. 1984-től a vállalat termelési igazgatójává nevezték ki, az eocén bányák termelésfuttatása és stabilizálása jelentette fő feladatát. Szakmai munkáját és a tatabányai bauxittermelés bevezetésével és értékesítésével kapcsolatos eredményeit különböző kitüntetésekkel többször is elismerték. 1956-tól az országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület tagja, a helyi szervezetben több évtizeden át vezetőségi tag, jelenleg szakosztályi küldött. Egyesületi munkáját „Sóltz Vilmos” és „Szentkirályi Zsigmond” emlékérem adományozásával ismerték el. A bányászhagyományok ápolásának elkötelezettje, a szakestélyek állandó tisztségviselője. 1995-ben alapító tagja a bányászati hagyományőrző Rozmaringos Bányász Egyletnek, melynek tevékenységét 2005-ben Ezüst Turul Díjjal ismerte el az önkormányzat.

2013 -  Szikrai Miklós

Szikrai Miklós 1940. december 20-án Pencen született. Hat gyermekes szülei a falu tanító házaspárja voltak. Iskoláit a soproni Széchenyi Gimnáziumban „kitűnő” érettségi, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen „jó” diplomavédési minősítéssel abszolválta. 1964-tól 1997-ig a tatabányai bányászokkal mindig azonos volt a munkaadója. Ezen időszak alatt átlagosan 10 000 embert foglalkoztató - várost alapító - nagyvállalat bányászati fejlődésének minden szakaszában aktívan részt vett. Már diplomatervében a tatabányai szénmedencében történő bányászat élettartamának megnövelésére törekedett. Kidolgozta a függőleges-, illetve lejtős aknák pillérein lekötött ásványvagyon kitermelésének lehetőségét, a különböző bányatelkek fő bányatérségeinek összekötéseivel történő rekonstrukciós terveket. A Mányi Bányaüzem felelős műszaki vezetőjeként levezényelte a Mány I/a akna feltárását a termelésbe lépésig, 16 évvel meghosszabbítva ezzel a tatabányai bányászkodást. A Vállalat műszaki vezérigazgató helyetteseként irányította a Zsigmond akna vállalati beruházásként való létesítését, mellyel az akkori elbírálási környezetben gazdaságtalanná minősített Nagyegyházi Bányaüzem bezárásakor, az ott dolgozó tatabányai embereknek váltó bányaüzemet, munkahelyet sikerült teremteni. A Tatabányai Bányák Vállalat utolsó kinevezett vezérigazgatója volt. Aktív kosárlabdázóként érkezett Tatabányára. Játékosként juttatta fel csapatát az NB II-be, ahol 2 éven keresztül, megszűnéséig, a TB SC játékos-edzője volt. Ötletgazdája és alapítója volt a Tatabányai Bridzs Egyesületnek. Szakosztály elnöke volt a TBSC vívó szakosztályának. Hozzájárult a hat olimpiai aranyérmes tanítványt nevelő, legendás Vas Imre mesteredző Tatabányára szerződtetéséhez, melynek eredményeképpen csak az iparáról híres városban született versenyzőkből az ország legerősebb párbajtőr csapata nőtte ki magát. A bányászhagyományok tekintetében ötlet gazdája volt a selmeci hagyományok alapján tartott szakestélyek addig csak szigorúan egyetemi körökben való műveléseinek a szakma gyakorlati helyszínére való kiterjesztésének. Az országban először- az ipari vállalatoknál- Tatabányán volt szakestély, melynek évtizedekig fő szervezője, rendszeres tisztségviselője, elnöke volt. Ötletgazdája és aktív vezetője a bányászati rendezvénysorozatot lezáró szalamandernek. Alapítója volt A Tatabányai Bányász Hagyományokért Alapítványnak. Javaslataival, ötleteivel jelenleg is részt vesz annak munkájában.

2012 - Fehér János

Fehér János 1967-ben született Budapesten. 1986-ban került a Tatabányai Szénbányákhoz és attól kezdve földalatti bányászként dolgozik, tavaly érte el 25 éves bányászati szolgálati idejét. Munkája mellett másfél évtizede dokumentálja fotóival a tatabányai bányászatot, a szakmához kapcsolódó technológiát, a munkafázisokat, a bányászemberek mindennapi életét és ünnepeit. Ezzel legfontosabb célja, hogy fotóival hitelesen bemutassa és megőrizze a bányászati tevékenységet a jövő nemzedéke számára. Ennek érdekében hozta létre 2009-ben az Óvárosi Alkotócsoportot, melynek alapító tagja és vezetője egyben. Számos alkalommal, több településen rendeztek sikeres kiállítást bányászportréiból, a földalatti munkát megörökítő fényképeiből, a bányászhagyományokat őrző programokon készült felvételeiből. Mindezeket a munkákat kiadványokban, önálló fotóalbumokban és nagy érdeklődéssel kísért internetes felületeken is publikálja. Alapító tagja a Gál István Ifjúsági Egyesületnek, melyet többek között azzal a szándékkal hoztak létre, hogy az itt élő fiatalokat megismertessék Tatabánya és elődtelepülései történelmi hagyatékával, a bányászat emlékeivel és hagyományaival. A BDSZ 2007-ben Művészeti Nívódíjával ismerte el munkásságát.

  • cím:
  • telefon:
  • fax:
  • e-mail