Főoldal » Hírek » Közélet
Hibabejelentő
Betűméret növelése@@portlet.resetfontsize@@

Ismét szép korúakat köszönthettünk

2018.02.06. kedd 15:09

A Polgármesteri Hivatal nevében ezúttal a 90. életévét betöltött Izing Mihálynét és Vengrin Józsefné, Manci nénit köszöntötte Turainé John Katalin alpolgármester asszony.

Izing Mihályné, Stefi néni tősgyökeres bánhidai, 19 éves korában egy szintén bánhidai fiúhoz kötötte életét, akivel 48 évig éltek boldog házasságban. Házasságukból két gyermek, egy fiú és egy lány született, akik még mindig nagy szeretettel és gondoskodással veszik körbe immár egyedül maradt édesanyjukat. Az idős asszony ma már unokával, sőt felnőtt dédunokákkal büszkélkedhet, első ükunokája érkezését pedig idén nyárra várják.

Stefi néni élete kemény munkával telt, a szorgalmat, a takarékosságot látták és tanulták el tőle gyermekei is. Az idős asszony még mindig fáradhatatlanul serénykedik kis háztartásában: szükség esetén javítja saját és családtagjai ruháit, mos, felmos, tavasztól pedig a ház melletti kiskertben szorgoskodik. A televízió műsorai nem csábítják túlzottan, a híradót azonban minden nap megnézi, és nem veti meg a klasszikus romantikus filmeket sem, különösen a régi magyar filmeket kedveli. Szórakozást jelent számára a történelemkönyvek és földrajzkönyvek tanulmányozása, valamint a fiával folytatott hosszú beszélgetések régi emlékek és ismerősök felidézésével.

Vengrin Józsefné Manci néni 1928. január 24-én jött világra Felsőgallán. Szülei még 1927-ben költöztek ide a Veszprém megyei Nagygyimótról. Ide vonzották őket a térség adta munkalehetőségek, a kőbánya, a bánya és a cementgyár. Manci néni édesapja egészen nyugdíjazásáig a kőtermelők nehéz munkáját végezte. Édesanyja otthon dolgozott, vezette a háztartást és nevelte három lányát.

Az idős asszony életében számos munkahelyen megfordult. Nagyon fiatalon, 16 évesen állt először munkába az alumíniumgyárban, majd rövid idő múlva, 1949-ig a cementgyárban dolgozott. 1949-es férjhezmenetelét követőn rövid ideig háztartásbeli volt, 1954-ben azonban ismét visszatért a munka világába: a kőbányánál, ill. a cementgyárban végzett takarítónői, majd felszolgálói munkát. 1960-ban a Vadorzó akna lámpakamrájába került, az 1972-es év viszont már a II-es akna mosodájában és varrodájában találta. Egészen 1983-as nyugdíjazásáig, sőt utána is rövid ideig, immár a kor jellegzetes gazdasági vállalkozása, a „géemkázás” keretében itt dolgozott. Miután felfedezték, milyen ügyesen végzi munkáját a varrógép mellett, Manci nénit nehezen engedték el a munkahelyéről. A varrás azóta szinte a szenvedélyévé vált. A Kertvárosi Nyugdíjas Klub tagjaként megismerkedett a foltvarrással is, keze alól szebbnél szebb használati tárgyak, ajándéknak szánt eszközök, táskák, fésűtartók kerültek ki. Bár gyengülő látása ma már nem teszi lehetővé, hogy szenvedélyének hódoljon, háztartását még mindig maga, segítség nélkül vezeti: főz, vásárol, megoldja a mindennapi problémákat.

Manci néni 59 éve egyedül, de nem magányosan él. Szülei révén népes rokonságot mondhat magáénak, huszonhárman voltak unokatestvérek, egyszem fiának köszönhetően pedig három unoka és egy dédunoka került a családba. Családtagjaival nagyon jó viszonyt ápol, büszke tehetségükre, szorgalmukra.

Kívánjuk, hogy még sok boldog évet tölthessenek el erőben és egészségben szerető családjuk körében!

  • cím:
  • telefon:
  • fax:
  • e-mail
Helyiszaki